2007. január 10. Alapjában véve a negyed-literes kategóriával kezdünk közelíteni a MotoGP kategória �egyeduralmához�, mivel a középső géposztály már kevésbé volt annyira változatos az elmúlt években, mint pl. a 125. Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem voltak izgalmas már-már vérremenő versenyek, hanem arról, hogy általában már év elején, vagy akár az első 5-6 futam után tudni lehetett, hogy ki lesz a világbajnok, feltéve, ha nem éri valamiféle nagy balszerencse. A 2004-es és 2005-ös esztendőben Daniel Pedrosa neve vált eggyé a 250-es géposztállyal, míg 2006-ben és 2007-ben a csakugyan spanyol Jorge Lorenzo brillírozott. Úgy hiszem, nyugodtan nevezhetjük egyeduralkodónak őket a maguk idejében, mivel Pedrosa pl. a 250-es pályafutása során, vagyis a két év alatt összesen 27 dobogós helyezést gyűjött be, ebből 15 győzelem, 8 második hely és 4 harmadik. Jorge Lorenzo sem szégyenkezhet, ha visszatekint két világbajnoki esztendejére a maga 23 dobogós eredményével, amelyből 17 győzelem, 2 második hely és 4 harmadik. Egy szezonban elért győzelmeik számával, azonban egyikük sem tudta megközelíteni a legendás Dajiro Katot, aki 2001-es világbajnoki címével együtt 11 győzelmet zsebelt be. Pedrosa 2004-ben hét alkalommal, 2005-ben pedig nyolcszor sikerült győznie. Lorenzo már tovább jutott, mivel 2006-ben nyolc ízben, 2007-ben pedig kilenc lehetősége adódott rá, hogy a dobogó legfelső fokára állhasson. Nem mindig volt azonban ilyen ez a géposztály, mivel 1998 és 2004 között, csak úgy, mint 1997 óta a 125-ben mindig más nyert világbajnoki címet. A mostani MotoGP kategória sztárjai akkor élték meg 250-es virágzásukat, mint például Loris Capirossi, Valentino Rossi és Marco Melandri. Előttük viszont volt egy időszak, ami addig példátlan volt és a mai napig is az a negyedliteresek berkein belül, vagyis, hogy egymás után valaki zsinórban négy világbajnoki címet zsebel be a kategóriában. Erre a MotoGP történetében egyedül Max Biaggi volt képes, előtte és utána ezidáig senki. Bajnok volt 1994-ben, 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben is. De most hagyjuk azt, ami már történelem és nézzük a jövőt, illetve a jelent. A dolgok nagyon úgy festenek, hogy a 250-ben igazából két olyan versenyző is van, aki kétséget kizárólag esélyes lehet a vb cím elhódítására. Az egyikük a spanyol 2006-os 125-ös világbajnok, Alvaro Bautista, míg a másik �kliens� a finn Mika Kallio. Versenyzői kvalitásukat és tavalyi szereplésüket tekintve, ők lehetnek a 2008-as szezon legnagyobb esélyesei és egyben riválisai. Csak úgy, ahogyan a 125-ben, úgy itt sem lehet pontosan tudni, hogy a KTM mire lesz képes, mivel az elmúlt két esztendőben megfigyelhető volt, hogy némely pályákon iszonyatosan ment nekik (Sachsenring, Motegi�stb), máshol viszont jóformán csak szenvedtek. Meglátjuk, hogy ezt a fajta hiányosságot idén sikerül-e kiküszöbölni. Ezért is nagy kérdés, hogy Hiroshi Aoyama odaérhet-e vajon a legjobbak közé, Kallioról már nem is beszélve. A fekete ló, aki pedig mindent vihet és talán nekünk is nagy örömet okozhatna ezzel, az Hector Barbera lenne. Úgy néz ki, hogy mind a csapat, mind pedig a technika képes lehet a végső győzelemre. Aki igazán nagy kérdés, az Alex Debon. Mindenki kíváncsian várja, hogy a jó ideje csak teszteléssel foglalkozó 31 éves versenyző mire lesz képes egy egész szezon során. Ha a Fortuna Aprilia (az idei évtől Lotus aprilia) technikai feltételei nem változtak és a csapat is ugyanolyan jó marad, mint a Lorenzo féle korszakban, akkor bizony van mitől félni az ellenfeleknek. Hiszen ha valaki jól ismeri az aprilia motorjait, akkor az Alex Debon. Meg kell említeni még Mattia Pasinit, Thomas Lüthit, Roberto Locatellit és Hector Faubelt is. Faubel szinte bizonyos, hogy nem fog beleszólni a vb cím sorsába, mivel kedvezőtlenebb technikai feltételekkel motorozik majd, mint csapattársa Bautista, mindamellett tapasztalat hiányban is szenved ebben a kategóriában, ami elmondható Pasiniről is. Faubel ugyan pályafutása során eltöltött már 3 évet (2002, 2003, 2004) a 250-ben, de akkor egészen más időszak volt, más motorokkal és bizony a 13. összetettbeli helynél feljebb nem igazán sikerült kapaszkodnia. Lüthi megkapja majd az aprilia új fejlesztését, azonban a svájci fiúban, egyenlőre még nem lehet látni a győzelmet. Tavaly is voltak jó edzéseredményei és a versenyek elején sokszor került jó pozícióba, de a végére, általában lecsúszott a jobb helyezésekről. (Lüthi legjobb eredménye négy darab negyedik helyezés volt tavaly) Locatelli az öreg róka, remélhetőleg mindenki örömére 100%-osan kezdi el a szezont, és úgy is fejezi be. Az ő esélyeit igazán nehéz megítélni és semmilyen fajta következtetést nem lehet levonni, mert ahogyan 2006-ban láttuk, szinte szárnyalt az �öreg� és egy jobb technikán ki tudja mire lett volna képes. A tavalyi horrorisztikus bukása pedig megpecsételte az olasz egész szezonját. Meglátjuk, hogy a 2006-os formát sikerül-e egy jobb motorra átmentenie.