2007. október 12. péntek

Kecsegtető kezdés a 125-ös géposztályban: 8 fok (de legalább pluszban), eső és erős szél. A rémálomba illő szabadedzést egyébként Sergio Gadea nyerte meg Mike Di Meglio és Simone Corsi előtt, de ebből sokat nem lehetett leszűrni, mivel a köridők nagyon magasak voltak. Délutánra javultak a körülmények, a hideg ugyan maradt, de a csapadék - egy turnus-végi futó záportól eltekintve - már nem keserítette a pilóták életét. Úgyhogy a játék elkezdődött, az a játék, amelyikben a tét most egy világbajnoki cím. Talmácsi Gábor a tőle megszokott taktikát alkalmazza: az első perctől kezdve támad. Ettől mintha áramütés érné a mezőnyt, ébrednek a társak. Hector Faubel, miután átaludta az időmérő első részét, fut egy leggyorsabb kört. Ez még szépecskén elmarad Kallio tavalyi csúcsától, majd' három másodperc a híja, de a tökéletesnek nem mondható pályára és a helyenként sarkvidéki körülményekre tekintettel, ez korántsem lebecsülendő időeredmény.

Talma nagystílűen válaszol, de megteszi ezt Mattia Pasini is: egy századon belül a magyar és az olasz mért köre! A turnus hajrájára aztán feltűnnek olyan arcok is, mint Tomoyoshi Koyama és Raffaele De Rosa - úgy tűnik, rég nem látott nápolyi barátunk gyors tud lenni a tiszteletet parancsoló ausztrál pályán. Végül egy, a Szibéria-kanyarban bemutatott mintaszerű esés ellenére a leggyorsabb Talmácsi (1'39"134), Faubel mögötte 44 ezreddel (!), majd Koyama 3 tizedes távolságban, Pasini, Gadea, Pesek és De Rosa előtt.

A MotoGP-sek már kevesebbet szenvedtek a hideget hozó déli széltől, mint előzőleg a 125-ös kollégák. A pálya maximális koncentrációt követel meg, mégis, mintha a királykategóriás srácoknak mintha valami, a sporttól teljesen eltérő dolog járna a fejükben. A gumiszabályozás, vagy sokkal inkább az a mágia, ami ezt körülveszi. A Dorna-elnök Carmelo Ezpeleta motegi nyilatkozatai folyományaképpen most egy kettészakadt paddock-kal állunk szemben Phillip Islanden. Az szép. Pénteken például szabadedzéseken kívül még közgyűlés is van egyesek előjegyzési naptárában, a bizonsági tanács ülésezik. Mármint a pilótáké, az ENSZ-ről még nincs szó. Első napirendi pont: a gumik. Ez van. Politikai erővonalak, tárgyalások, kampány, szakmai párbeszéd... egy nagy broáf, ami pont megfelelő arra, hogy ne a motorozásra koncentráljanak a sportolók. Tisztára Forma-1.

A pályán Casey Stoner az úr, ami nem véletlen. Az újsütetű ausztrál világbajnok a reggeli és a délutáni felvonást egyaránt az élen zárta, izomból nyomja, ugyanakkor elegánsan táncoltatja a Ducatit még ezen a pályán is, hogy feláll az ember hátán a szőr. Nem véletlenül lett övé a vb. Az időjárás finoman fogalmazva változékony: egyik pillanatról a másikra oszlanak el az esőfelhők és süt ki a nap - ez várható szombaton és vasárnap is az előrejelzés szerint. A pénteki szabadedzések összesítésében Stoner majdani csapattársa, Marco Melandri foglalja el a második helyet 269 ezred pluszban, majd Dani Pedrosa jön már fél mp hátrányban, Rossi lemaradása az Abarth-grafikájú M1-en 648 ezred a nyitányon. Hayden és West hátrébb, a Sheene-fényezésű Suzukival viszont egyelőre még nem villant meg Chris Vermeulen, csak 14.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, ahogy a sokszor citált Toldi-idézet mondja: Jorge Lorenzo az, akit világbajnokká avathat a Phillip Island-i hétvége. Mindent meg is tesz a cél érdekében a spanyol már az első napon: a mezőny bottal üti a nyomát. Az egyetlen, aki egy másodpercen belül van, az Hector Barbera a Tóth csapat Apriliáján, 717 ezred plusszal, aztán sokáig méla csönd.

Dovizioso, aki Lorenzo egyetlen ellenfele lehet, 1"358-at kap... nem a legjobb ómen. És az sem, hogy Jorge, amióta csak a 250-ben versenyez, eddig mindig dobogóra állt Ausztráliában. Tóth Imre a 16. helyet szerezte meg a pénteki Q1-en, 1'37"454-es legjobb körrel.